Ahhoz, mi a baj az oktatási rendszerrel, mindenki ért. Állítólag. Mint a focihoz. A konkrét magyar problémákon (van elég belőle) túl az látszik, hogy kulturális szintű a baj: ez egész "európai civilizáció" nyűglődik a témával.

Az egyik divatos gondolat, hogy a diákok túlterheltek meg hogy nagyon stresszes az iskola. Akörül forog az ötletek nagy része, hogyan lehet "lazábbá", "gyerekbarátabbá" tenni az egész rendszert. (link, link) Azonban azt hiszem, egy fontos szempontról elfeledkezünk:

Társadalmunk egyik alappillére, hogy gyerekeinket súlyos, nehéz munkára kötelezzük az iskolában. Enélkül összeomlik a társadalmi rendszerünk.

A gyerekeket mindig is dolgoztatták, mert sosem volt a társadalomnak annyi tartaléka, hogy 5-6 évnél tovább a teljes gondtalanságot biztosítsa nekik. Régen a kicsik libát őriztek, a nagyobbak már tehenet, erejükhöz mérten beszálltak a földművelésbe, ház körüli munkába. Nem játék szinten. Később az ipari üzemek vagy bányák fél-rabszolgái lettek, mint ahogy ezt ma is láthatjuk pl. Indiában, sajnos.

A mai fejlett világban (és ebből a szempontból Magyarország is ide tartozik) leértékelődött a fizikai munka fontossága. Társadalmunknak kevés kaszáslegényre, de sok programozóra, logisztikusra, stb. van szüksége. Ha nem termeljük ki őket, vége a mai rendszernek. Sokan nem gondolnak bele pl., mi minden kell ahhoz, hogy az orvosnál legyen CT vagy MRI. Ezek matematikai háttere is igen durva, a fizikai alapok is a 20. század termékei és gyártásuk is elképesztően nagy tudást, nemzetközi alkatrész-kereskedelmet feltételez. Ha akarunk fejlett orvosi műszereket, jobb mobiltelefont vagy elektromos autót, azt csak egy civilizációs méretű összefogás tudja előállítani. De egy fejlett kombájn is olyan dolog, amit nem lehet kisüzemben gyártani, ehhez is szükséges egy olyan láncolat, ami túlnyúlik egy ember látókörén.

Ennek az első láncszeme az iskola.

Civilizációs élet-halál kérdés, hogy kitermelődik-e az az új generáció, aki legalább mozgatni, de inkább még tovább fejleszteni tudja a modern világot. Egyelőre vesztésre állunk ebben. Közismert, hogy műszaki, informatikai és természettudományos területen nemcsak Magyarország, de Németország, Hollandia vagy az USA sem tudja kitermelni a szakember-gárdát. Nemrég volt pl., hogy Trump beutazás-korlátozására a nagy techcégek kezdtek visítani, hogy akkor nekik nagy bajuk lesz, mert nem lesz elég munkásuk. (egy link a sok közül)  De meg lehet nézni: még a nagy nevű nyugati egyetemek doktoranduszai közt is hemzsegnek az ázsiaiak mert saját emberrel nem tudják feltölteni a keretszámokat.

A baj az, hogy a szükséges absztrakt gondolkozás és az önfegyelem elsajátítása nem egyszerű. A klasszikus mondás szerint nem vezet királyi út a matematika megértéséhez. (link) Valóban: sok BME-n végzett mérnök elvégzi a Corvinust is utána, de a fordítottjára alig van példa. A természettudományok, a műszaki terület nehezebb, mert nagyobb fegyelmet követel, nem lehet annyira büntetlenül bármit mondani, mint a humán vagy a közgazdasági területen. Erre csak részben válasz az, hogy vigyük a gyereket a Csodák Palotájába, mutassunk nekik érdekes kísérleteket, és akkor figyelnek. Saját tapasztalatból mondom: igen, odafigyelnek az érdekes kísérletre, de amikor a magyarázata jön, attól már elmenekülnek. Mert annak megértése munka.

Elhiszem, hogy a finn iskolákban jobban érzik magukat a gyerekek, kreatívabbak lesznek (maradnak), mint nálunk, de vajon a finn rendszer kitermeli azt a gárdát, aki képes működtetni a modern társadalmat 30 év múlva? Magyarán: a sok egyetemistájuk közt van elég mérnök, természettudós, programozó? Nem sikerült erről átfogó statisztikát találnom, csak egy cikket, hogy komoly informatikus és mérnök-hiányuk van. (link)

A sokféle iskola-reformer nagy része elfeledkezik a végcélról: az iskolarendszer elő kell állítsa a következő generáció szakember-gárdáját. Ezt lehet jobban vagy rosszabbul csinálni, de semmiképp nem lesz fájdalommentes a gyerekeknek. De még mindig jobb, mint hóban-fagyban is libát őrizni vagy tízévesen napi 12 órát a szövőszék mellett görnyedni.

Az iskola egy komoly munkahely. Annak, hogy gyerekeink komolyan tanulnak, mindenképp ára van. Sokszor mutogatnak pl. afrikai kisgyerekeket, ahogy rongyokban, de önfeledten táncolnak. Olyan felszabadultsággal, ahogy európai gyerek nemigen tud. Igen, az iskolarendszer csökkenti a spontaneitást. Mert muszáj, ha modern társadalmunkat fenn akarjuk tartani. Ha elég nekünk a bushmanok szintje, ahogy azt "Az istenek a fejükre estek"-ben mutatják, akkor nem kell iskola, lehet lazán élni. Csakhogy akkor nem lesz fejlett orvoslás, nem lesznek járművek és utak, a várható életkor durván visszaesik és egységnyi terület csak századannyi embert tud eltartani.

Sok minden javításra szorul az iskolarendszerben. De a rendezés fő irányelve nem lehet a soha nem létezett gondtalan gyerekkor biztosítása. Gyerekeink komoly munkát végeznek az iskolában. A körülmények javíthatók, de mindig lesz stressz, nemszeretem tantárgy, unalmas megtanulni való, korán kelés, stb. Ez is az egyik ára a modern társadalomnak.

Vannak saját gyerekeim, van aki köztük már egyetemista, így tudom, hogy a gyermeki ártatlanságnak nagyon rosszat tesz az iskolapadba beülés. Segítem is őket jól átvészelni mindezt úgy, hogy maradjon valami a természetes intelligenciájukból is. Látom, hogy elfáradnak, nyűglődnek és szeretném, ha nem így lenne. A magam hatókörében ezért teszek is, de tudom, hogy az iskola: munkahely. Nekik is lehet hülye főnökük, nekem is, ők is csinálnak nemszeretem dolgokat, én is. Ilyen a világ. Még mindig jobb, mintha megerőltető vagy épp veszélyes munkára lennének szorítva.